Nem Fogyok

Minél jobban elmerülök ebben az új tudásban, annál jobban zavar a dolog, hogy az agyam nem hagy engem lefogyni. Arról az új felfedezésről beszélek, miszerint a Leptin nevű hormon felelős a legtöbb súlyproblémáért. 

Ennek a hormonnak a feladata lenne jelet küldeni az agyamba, hogy "köszönöm, jól laktam", csak hogy nem teszi a dolgát. 

Az a helyzet, hogy nőkben dupla mennyiségben is jelen van a hormon, aminek normál esetben örülhetnénk, csak hogy az a helyzet - feltehetően éppen ezért -, hogy rezisztensé válunk a jelekre. Mivel szintén tény, hogy a nők nagyjából harmad annyira fogékonyak, mint a férfiak, ennek a hormonnak a hatására. 

Mit lehet akkor tenni? Éppen ezen segít ez az új program, amit most csinálok. Egyrészt táplálkozás szempontjából, másrészt testmozgás szempontjából. És ez a legelfogadhatóbb rendszer, amit eddig valaha láttam.

Most nem arról beszélek, hogy megvan a gén, ami felelős az elhízásért. Hanem arról, hogy mindannyiunk DNS-ében benne van az elhízás. Az elhízás a DNS-ben nem egy hajlam, hanem egy program, amit nagyon sokáig alkalmaztunk.

Ahol az állatok is koplalnak telente, ott az ember is koplalt. Egészen addig, amíg el nem jutottunk idáig. Az ősasszony nyilván jól meghízott mielőtt jött a tél, mert tudta, hogy nem lesz mit enni. A kis ősbabát pedig etetni kellett, szóval a Női Test Kifejezetten Elhízásra lett tervezve...

Az Evolúció nem olyan szexi, mint gondolnád...

És a férfiak mit várnak tőlünk? A homo sapiens óta 700 000 év telt el. Nem olyan könnyű az átállás. Szóval, mihez kezdjünk ezzel az ősrégi programmal bennünk? Hogyan változtassunk? Hogyan nyerjük vissza ideális formánkat, ami csak szerintünk ideális, a DNS szerint nem?

Egyáltalán mi mindennel kell megküzdenünk, hogy sikerünk legyen?

• A DNS-el és az Evolúcióval...
• A minket körülvevő összes hatással, mint a szabadon táplálkozó emberek, az illatok, és minden más
• A sok-sok berögzült szokásainkkal, amelyek mint a kaja körül forognak...
• Új szokások kialakítása, mint például rendszeres edzés, gyakorlatok, vagy új ételek fogyasztása, amik egészségesebbek...

hirdetés

Nyerje vissza eredendően szexi alakját a vénusz faktorral...

www.venusfactor.com

Nem kell az ősemberig visszamenni, de a dolog egészen a kezdetektől fogva így volt. A nőt arra tervezték, hogy elhízzon. Nem csoda, hogy a régi időkben is kövéren ábrázolták a nő ideált. 

A nő dolga, hogy hízzon, és felhalmozzon, hogy az éhínséges időszakban is táplálni tudja gyermekét. Nem csak a terhességgel jött az elhízás, ahogyan manapság, már ha meg tudjuk őrizni alakunkat addig is. 

Szóval, ha belegondolunk abba, hogy az a normális, hogy a hideg téli időszakokban koplaltunk és fogytunk, aztán tavasztól őszig lehetett felhalmozni, akkor láthatjuk, hogy több szinten is felborultak a dolgok.

Manapság egész évben tele a konyha finomságokkal. Nem is beszélve a téli ünnepekről és az akkor jellemző zabálásokról...

Persze mindeközben szeretnél szexi maradni. Ami már önmagában, egyébként is nehéz, pláne hogyha végre babát vársz, vagy éppen túl vagy a szülésen és hosszú szoptatást tervezel, hogy a gyermekednek a legjobbat nyújthasd. 

Hát szóval, nincs egyszerű dolgunk...

Találtam egy új programot, amit annyian dicsérnek az interneten, elhatároztam, hogy megpróbálom én is. 12 hetes program, és sokat ígér. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy leadjak 20 kilót 3 hónap alatt...

"Minél többet próbálkozunk annál jobb? Mindent ki kell próbálni? És mi van a sok-sok sikertelen fogyási kísérlettel? Milyen hatással vannak a kudarcok az önbecsülésre? Egyre jobban elveszítjük a hitünket, hogy egyszer tényleg lefogyunk?"

Nem szabad feladni! Tudjuk jól... De ha egyszerűen semmi sem megy... A dolog nehéz része az, hogy egyre jobban stresszel az ember, és egyre mélyebb depresszióba süllyedünk, minden egyes sikertelen kísérlettel, hogy lefogyjunk.

Eleinte mindent kipróbáltam, vagyis kísérleteztem a dolgokkal. Szépen lassan képet kaptam arról, hogy mi is az, ami nekem való, és mi az aminek egyszerűen nincs is értelme nekiállni.

Elkezdtem diétákat és edzéseket. Egyre többet mozogtam, de mindig mindent abba hagytam egy idő után. És egyre kevesebb erővel kísérleteztem. Néha erőt kaptam, belefogtam valamibe, aztán szépen elfogyott az energia, és a mélyponton mindig feladtam. Aztán valami újba kezdtem.

Soha többé sikertelen kísérletezés...

Vannak, akik azt mondják, bármelyik diéta jó a népszerűek közül, vagy bármelyik edzésterv jó, csak ki kell tartani. Rá kellett azonban jönnöm, hogy nagyon különbözőek vagyunk, és ami valakinek jó, az a másiknak egyáltalán nem.

Elkezdtem keresni a nekem való dolgokat. Olyan diétát és edzéstervet, ami nekem való. Amivel a legkisebb ellenállással tudok valódi eredményeket produkálni, úgy hogy a nehéz pillanatokban se adjam fel...

Még most is kutatok, mert ahogy az ember ezzel foglalkozik, egyre mélyebben érti az egész folyamatot, és egyre mélyebb szinten tanulmányoz dolgokat. 

Ha ma kipróbálok valamit, és nem válik be, az már nem sikertelenség számomra, csak tanulmányi kísérlet. Szépen haladok, és egyre jobban érzem magam.

Amit kerülni kell mindenképpen az a magas cukor és szénhidrát tartalmú ételek. Kenyérfélék, tészták, sütemények, főleg az édes sütemények. A legnagyobb baj ezekkel, hogy sosem elég belőlük, szóval mielőtt még nagy baj lesz, jobb ha teljesen elfelejtjük őket. De mit együnk helyette?

Jöhetnek a zöldségek, hüvelyesek, sovány húsok, bogyók, ávokádó, narancs és citromfélék, csiráztatott ételek. Ha a kenyérről nem mondunk le, akkor teljes kiőrlésű legyen. 

Még karácsony előtt gyorsan megpróbálunk valamit. Egy hétig csak gluténmentesen táplálkozom, és meglátjuk mi lesz a végeredmény. Máson nem változtatok. Ez egy nagy teszt nekem, mert egy ideje nem volt ilyen nagy próbálkozásom. 

Mindenesetre most eléggé elszántnak érzem magam, és igazán érdekel a dolog. 

Ha valakit még érdekel, én most itt nézegetem a recepteket: http://www.ritakonyhaja.hu/glutenmentes-blog/168-gb-cikk/3842-fogyas-glutenmentes-etrenddel.html

Bevallom, csak valami klassz címet kerestem az írásomnak, de ahogy leírtam rájöttem, hogy én pont ezt csináltam... Mindig diéták után olvasgattam, gyűjtögettem az információkat innen-onnan, aztán egy idő után annyi mindent összeolvasgattam, hogy elment a nap, és végül semmit nem tettem az ügy érdekében.

Azt vártam, hogy jöjjön egy tökéletes diéta? De hiába. Úgy látszik az nem létezik, legalábbis számomra nem...

De nem csak a diéták között nincs tökéletes. Megfelelő időpont sincs a diétákra. Velem legalábbis mindig úgy van - már amikor elkezdek egy diétát és idő előtt feladom - hogy valahogy túl rosszak a körülmények, túl sok a stressz, vagy valamiképpen meggyőzöm magam arról, hogy érdemes lenne feladni az új étrendhez való ragaszkodásomat.

Talán majd ha már nem szoptatok, addig egyszerűen nem tudok pár napnál tovább kitartani. És egyre kevésbé van kedvem próbálkozni...

Találtam ezt a receptet, és gondoltam megosztom itt is, mert...

Mert tudom, hogy úgy is eszünk valami finomat, és ha a cukkinit szeretjük, akkor ez egy klassz kis étel lesz talán neked is. 

Szóval, én imádom a medvehagymát is és a cukkinit is, úgyhogy megakadt a szemem ezen a recepten. Most készítettem el másodszorra, és még finomabb volt, mint elsőre.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom, mert tényleg nagyon finom!

Ki tud fogyni szülés után? Amikor ráadásul muszáj is enni. Mit enni? Zabálni...

"Szülés után 15 kilóval voltam több, mint kellett volna. Ismerek olyat, aki kevesebb, és van aki jóval több súlyfelesleggel szült. De szülés után még többet szedtem magamra, így mikor a kicsi 6 hónapos lett, én már 25 kilóval voltam több a kelleténél."

Én a terhesség alatt kevesebbet szedtem fel magamra, mint az azt követő egy évben.

Imádom a sütiket, és naponta megettem egyet-kettőt, amikor csak tehettem! Teljesen természetes volt, hogy azt egyek, ami jól esik. 

Az első szülés után még megengedhettem magamnak ezt, így gyakorlatilag a végigzabált terhesség után, még egy évig szabadon fogyasztottam, amit csak megkívántam. Ez komolyan meg is látszott rajtam. 

A második gyerekkel már cukros kismama voltam, és végig szigorú diétát kellett követnem. A vicces az, hogy az öcsi nagyobbnak született mint a bátyus, habár kicsit később is jött. De miután megszültem, már igazán meguntam a diétát. Sajnos...

Így visszagondolva pedig nagyon jó volt, mert végre egyszer egy komoly rendszert alkalmaztam, végigcsináltam. Szigorúan betartottam, magamra kényszerítettem azt. A dolgok mégis úgy alakultak, hogy visszaestem, és újra engedtem a kísértésnek. 

A nagyobbik is majdnem három éves koráig cicizett, és a kicsivel még most is cicizünk. Már lassan két éves. Egyszerűen úgy érzem ennem kell, amit csak megkívánok, mert így van csak tejem.